UTE Labdarúgó Akadémia

Játszom, szurkolok, újpesti lettem!

- A debreceni mérkőzés volt a legemlékezetesebb - mondja Balogh Tamás az U14-ből, akit csapattársai csak Dodónak neveznek. – Függetlenül attól, hogy mi lett a végeredmény, nagyon jól játszottunk, mivel sokszor visszahoztuk a hátrányunkat - eleveníti fel a történteket.

-  Ez az az adok-kapok ment az egész mérkőzés alatt, míg végül egy góllal többet rúgott az ellenfél.

Mikor azt kérdezem, számára melyik volt a legemlékezetesebb, csak mosolyog: - Hát a Fradi. Az első félidő végén kettő-nullára égtünk, és a második félidőben hoztuk vissza csak a meccset, nagy győzelem volt!

És melyiken hoztad ki magadból a legtöbbet?

Kicsit csalódottan folytatja: - Gólt nem rúgtam ebben az őszi szezonban, így ezt most nem mondanám, hogy ki tudtam hozni magamból a maximumot. A szezon közepén volt egy sérülésem is, edzésen felugrottam fejelni, és amikor érkeztem, kificamítottam a bokámat. Emiatt kihagytam több hetet.

Dodó Veresegyházán kezdte, amikor Galgamácsán lakott a családjával, egy kertes házban.

- A gödöllői sátoros kupán fedezett fel engem az Újpest. Az UTE - Veresegyháza derbin  lőttem négy gólt. Nagyon örültem. A meccs után odajött az újpesti edző, hogy nincs-e kedvem Újpesten focizni? Így jöttem el próba-edzésekre. Sztojka Dominik lett a jó barátom, ő adott nekem mezt és edzőruhát, míg kiderül, hogy felvesznek-e a csapatba.

A változás az egész család számára jött.  A szülők nem szerették volna, ha Dodó Galgamácsáról egyedül jár fel Budapestre, így az egész család csomagolt.

- Ide költöztünk, Újpestre. Ma is otthonról jövök edzésre, és 10 percet utaztam. 

- Nagyon szerettek az edzőim és én is megszerettem ide járni az évek alatt. Mondták is nekem: nem vonom magam ki a terhek alól, a hátamon cipelem a csapatot!

- Valamelyik télen - emlékszik vissza egyik kedvenc történetére Tamás - Olaszországba utazott az együttes. Kaptam az út után egy csapatképet az akkori edzőmtől, Kornél bácsitól, amire az volt írva: “az olaszok rémének”- mert akkor  én lőttem a győztes gólokat a kinti derbiken.

- Természetesen focista szeretnék lenni, itt Újpesten – amikor arra terelődik a szó, hogy mi lesz, ha nagy lesz. És a példaképed? Kabát Pétert említi…

- Szélső játékosként kezdtem, majd jobb hátvéd pozicióba kerültem – mondja, amikor oda érkezünk, hogy hol is játszik a pályán. - Polyák Attila bá’ is ott játszatott a szezon elején,  majd jobbszélső csatárként. Szeretem a védő és a támadó játékot is, úgy érzem, itt is, ott is tudok érvényesülni, jobboldalt.

- Nem áll messze a családomtól a sport - meséli, - lassan a beszélgetés végéhez érünk amikor adódik a kérdés: mekkora áldozatot hozott a Balogh család, hogy ide költözött. - Ha tehetjük, és  szurkolhatunk az UTE-nek, azt családi programként is megtesszük.  Most is kint voltunk az UTE hokimeccsen, ami nagy élmény volt számomra, hiszen a család egyik közeli barátja is játszik a csapatban, és így dupla öröm volt az újpesti győzelem.

- Az egész család sportolt valamit. A nővérem táncolt, a bátyám most is focizik, az édesanyám atlétikázott, na és persze apu: edző. Örülök, hogy az édesapám ért a focihoz, ez inspirál engem. Szeretek vele erről beszélgetni – meséli, mert mint mondja a családi asztalnál is előkerül a téma: - mi már ilyen focis család vagyunk!

- A csapattal várjuk a tavaszi szezont, mert szeretnénk visszavágni azoknak akik ellen nem sikerült az őszi bajnokságban győzni. Az MTK-nak például, ami az egyetlen hazai vereségünk, a Puskás Akadémiának, és a Debrecennek, ahol idegenben nem hoztuk el a pontokat. A pécsi döntetlen sem esett jól a csapatnak, bár nagyon rossz pályán játszottunk, és az időjárás sem nekünk kedvezett. Úgy gondolom, az előttünk álló összes mérkőzés kihívás lesz a csapat számára, mert célunk a győzelem. 

UTE Labdarúgó Akadémia/Barbara Gabriella